Bejegyzés

Életünk a víz

Elmúlt a nyári nagy hőség, az esős, hűvös napokon nem kínoz a szomjúság, a szervezet hűsítésének igénye sem jelentkezik, így bizony előfordul, hogy órákig nem jut eszünkbe folyadékot venni magunkhoz.

Néhány elképesztőnek látszó adat:

Testünk tömegének több mint a fele víz, férfiaknál 60%, nőknél – a nagyobb testzsír-százalék miatt – 50%. Amikor a csecsemők megszületnek, testükben a víztartalom 70%.  Ez megoszlik sejten kívüli, és kb. 60 % sejten belüli víztartalomra. Felnőtt korunkra sejtjeink majd 30 liter folyadékot tartalmaznak.

Szervezetünk vízháztartását, vagyis a folyadék felvételét és leadását bonyolult idegi- és hormonális folyamatok szabályozzák. A víz fontosságát nem becsülhetjük le, hiszen az összes, szervezetünkben lezajló élettani folyamathoz vízre van szükség.

Gondoljuk csak meg:

  • a nyál
  • az epe
  • különböző emésztő enzimek termelődéséhez
  • az emésztéshez és felszívódáshoz
  • a tápanyagszállításhoz
  • a testhőmérséklet folyamatos fenntartásához elengedhetetlenül szükséges a vízháztartás egyensúlya.

Emiatt a szomjazást sokkal nehezebben és csak rövid ideig képes tolerálni a szervezetünk, mint az éhezést.  Normál időjárási körülmények között a felnőttek kb. 2,5 –3 liter folyadékot vesznek fel és veszítenek el naponta.

Egy átlagosan táplálkozó felnőtt a teljes folyadékszükségletének legjelentősebb részét (kb. 1500 ml-t) folyadék formájában veszi fel, de szintén nagy mennyiség, kb. 800 ml származik a táplálékok szabad és kötött víztartalmából. Ebben a tekintetben jelentős víztartalmuk van a gyümölcsöknek és a zöldségféléknek is (80% feletti).

A tápanyagok elégetésekor átlagosan további 200 ml víz képződik szervezetünkben.

A veséink által kiválasztott napi vizelet mennyisége kb. 1400 ml. Viszonylag sok vizet párologtatunk el (300 ml) a légzés folyamán és a bőrön keresztüli vízveszteségünk (párolgás), izzadás nélkül is legalább 600 ml naponta.

A szervezet belső vízállományában bekövetkező legkisebb változás erőteljesen befolyásolja a sóháztartást is, és fordítva. A víz-, vagy a sóháztartás jelentős eltérései súlyos, akár életveszélyes anyagcsere- zavarokat idézhetnek elő (kiszáradás, vízmérgezés).

Mire figyeljünk?

A folyadékpótlást célszerű vízzel, ásványvízzel, lédús gyümölcsökkel (pl. cseresznye, meggy, görögdinnye, stb.), gyümölcslevekkel, teákkal, esetleg leves félék fogyasztásával megoldani. Kevésbé ajánlottak a cukros üdítők, tejfélék, a kávé pedig erős vízhajtó hatása miatt kifejezetten kerülendő. A kávé mellé mindig kérjen egy pohár vizet!

A holisztika szemlélete

Minden mindennel összefügg. “Ha Brazíliában egy pillangó meglebbenti a szárnyát, erre Texasban hurrikán lesz” Miért lenne ez másképp pont a szervezetünkkel kapcsolatban?

A holisztika szó a Görög HOLOS szóból származik, jelentése: egész, ép, teljes, osztatlan. Filozófiai értelmében, „egészében való megismerést” jelenti. Az egészségügyben a holisztika lényege, rátekintés az egész emberre, a maga tökéletes komplexitásában. Így kap értelmet az EGÉSZ-ség szóösszetétel.

Ezzel szemben a klasszikus nyugati medicinának az irányadó törekvése, hogy minél precízebben ismerjünk meg egy-egy területet. Korunk filozófiája szerint, a világ apró részekből áll, és az egész nem más, mint a részterületek logikusan felépített halmaza. Apró részekre szedve az egyént mestereivé válunk egy szegmensnek, kialakulnak a specialisták, akik profik az adott testrész kezelésében. De vajon egy térdspecialista az ízületen és a hozzá kapcsolódó izmokon és inakon kívül képes látni a beteget? Mennyire tudunk elszakadni a saját szakterületünktől, és a betegség kiváltó okait vizsgálni.

Az emberi szervezet egy bonyolult, összetett precíz műszer.

A testen kívül a szellem és a lélek harmóniája is befolyásolja közérzetünket. Ha felborul az egyensúly e hármas egységben, prognosztizálható a betegség kialakulása.

A holisztikus szemléletű gyógyító nem a betegséget, hanem a beteget gyógyítja, nem csak tüneteket szüntet meg, hanem az okokra is fényt derít. Megtalálni a helyes terápiát csak akkor lehet, ha megértjük a szervezetben zajló folyamatokat. Megfejteni mi miért történik, ez az igazi kihívás, egyben a legcsodálatosabb feladat egy holisztikus gyógyító számára.

Ősidők óta félünk a teljesség elvesztésétől, a holisztika megszűnésétől. Régebben jellemzőbb volt a krónikus betegségtől a haláltól és a szenvedéstől való félelem, napjaink anyagias világában a pénz és a karrier elvesztése is karakteresen megjelent. A teljesség érzéséhez tartozik a „Felünk” vagyis a párunk megtalálása, a családi harmónia megteremtése, és természetesen a legfontosabb, az egészségünk fenntartása.